Vers:

Cím:Nincs kiút

Villámcsapás nyári napon

Dúló vihar estalkonyon

Forgószél,s mind mi út,

Sötét lélek:nincs kiút!

Érzéseim rég nincsenek,

Szívem rabja az eszemnek.

Kőből épült cellát kapott,

Láncra verve alig dobog.

Lelkem sötét,jéghideg,

Ködbe burkolt szörnyeteg,

Vámpír,ki csak ölni tud;

Szív nélkül:nincs kiút!

Erdő mélyén bujdosó vad

Lapít míg lemegy a nap.

Vadász,mikor itt az éj.

Halál az éh kedvéért!

Talál prédát elég hamar,

Mást nem,csak vért akar.

Amerre volt pár szász halott;

E kegyetlen most én vagyok!

Elveszettek útját járja,

Csak a kárhozatra várva,

Az életem reménytelen,

Álmok nélkül élettelen!

Nehéz sorsom foglya vagyok.

Egy megkötözött élőhalott.

Erős kötél,mi nem szakad,

Soha nem lesz lelkem szabad!

Vége nincs,ha meghalok,

Újabb láncokat kapok;

Lelkem soha ki nem jut.

Soha innen nincs kiút!